16. fejezet
Diákból tanár
Eileen sikeres győzelme óta az iskola a feje tetejére állt, persze csak pozitív értelemben. Még aznap este megtörtént, amit még a tanárok is csak álmaikban láttak. Az ellenséges házak tanulói barátkozni kezdtek egymással. A hőn áhított együttműködés kezdett kialakulni, és egy egész jól szervezett kis közösség jött létre az utóbbi hetekben. Harryék az adathiány miatt leállították a keresgélést, és inkább az edzésekre összpontosítottak. Először csak a régi DS tagok jöttek gyakorolni, majd ahogy híre ment a különóráknak, szépen kezdett megtelni a terem.
Már nem oszlottak házakra, mindenki közösen dolgozott. Az eleinte meglepett diákok nem kis megrendülésére megérkeztek az első Mardekárosak is. Ám mint minden, ez sem ment simán. A zöldeknek meg kellett küzdeniük a bent maradásért. Harrynek valamilyen korhatárt kellett kiszabnia így a negyedikesnél fiatalabb tanulók nem vehettek részt az edzéseken. A felháborodás nem is maradt el, sőt olyan port kavart hogy a kicsikből álló tanács egyenesen az igazgatónő elé vitte az ügyet.
- Mr Potter, hallgassa meg ezeket a gyerekeket. Azután dönthet, hogy vállalja a feladatot vagy sem. - Mc Galagony az íróasztal mögött ült és komolyságot tettetve nézett a négy ház kijelölt képviselőire, akik fiatal koruk ellenére igen határozottan vallották hitüket, miszerint nekik is joguk van a tanuláshoz.
- Rendben van! Szóval mit szeretnétek? - Harry karba tett kézzel nézett az előtte ülő négy kicsire. Azok összeszedve minden bátorságukat előadták petíciójukat.
- Harry mi is szeretnénk tanulni. Mi is akarunk járni az edzésekre, ezt nem tagadhatod meg tőlünk! - mondta már szinte vöröslő képpel egy kis Griffendéles lány.
- Mondjatok valami jó érvet, és talán meggondolom magam! - nézett rájuk szigorúan a fiú.
- Hát… ő… nekünk is jogunk van megvédeni magunkat! Mi van, ha ránk támadnak?! Nem fogunk tudni ellenállni! - jött egy elsős Mardekáros szájából ez a meglepően őszinte és mégis abszurd válasz. Harry eltöprengett hogy ezek a kicsik már a közelgő harcokról beszélnek, és ki akarják venni a részüket a jobb jövőért. Ez a gondolat kicsit megrémisztette és tekintetét az előtte álló aprócska fiúra, vetette, aki szemében csak elhatározást látott.
- Hogy hívnak titeket? - kérdezte a gyerekektől.
- Emily Rogres. És másodéves Griffendéles vagyok.
- Matias White. Harmadéves, Hugrabug.
- Dian Cornwell. Elsőéves Hollóhát. - csipogta egy szőke kislány.
- Damien Gretwood. Első év Mardekár - Harry tekintete elidőzött rajtuk és végül kibökte ami igazán érdekelte.
- Srácok TI miért akartok harcolni? Mi érdeketek lenne belőle? Főleg neked Damien, hisz mardekáros vagy, és ha jól tudom a szüleid nem engem támogatnak – Bár a fiú kicsit összerezzent, de belekezdett.
- Nekem is megvan az okom arra, hogy harcoljak, én is segíteni akarok, hogy az a szemét elpusztuljon! Attól függetlenül, hogy apám halálfaló ő sem saját jóvoltából állt be közéjük. Megfenyegették, hogy megölnek minket, ha nem lép be közéjük. Hallottam az egészet úgy fél éve volt. Persze anyáék nem tudnak róla. - A kisfiú keze ökölbe szorult és úgy nézett Harryre.
- Csak azért lettem Mardekáros mert akkor bennem az elszántság Voldemort elpusztítását illetően, s ez minden mást elnyom bennem - mondta szinte már vicsorogva a fiúcska.
- Rendben, benne vagyok és bocs az előbbiért Damien. - A kisfiú bólintott. – na jó és mégis hányan vagytok? - mikor a gyerekek a kezébe nyomtak egy pergament azon szinte az egész első, másod és harmad évfolyam neve rajta volt. Harrynek le kellett ülnie egy kicsit mikor rájött mire is vállalkozott.
- Hát ez… ez egy kicsit sok! Mégis mit kezdjek közel 70 gyerekkel?! - nézett kérdőn az igazgatónőre.
- Hát Mr Potter ez már a maga problémája. De javasolnám, hogy vonjon be esetleg pár felsőbb évest, akikben megbízik. Ők segíthetnének magának a tanításban. - Harry bólintott majd elindult a gyerekekkel együtt kifelé a folyosóra.
- Akkor most megyek és megbeszélem a többiekkel, hogy ki ér rá nekem segíteni. Előre szólok, nehéz dolgotok lesz! Senkivel nem kivételezek, és ha valaki nem tudja tartani a haladási szintet, előbb utóbb el kell hagynia a csapatot. Világos? Rendben akkor ezt mondjátok meg a többieknek is. A vacsoránál kihirdetem a további részleteket.
A gyerekek hevesen bólogattak majd elrohantak. Harry aggodalmas pillantásokat vetett utánunk és lassan elindult a pince felé, hiszen már jó ideje az volt a szövetségesek tanácshelye. Mikor belépett már mindenki ott volt.
- Szia. Na, mi volt, leszidott? - kérdezte Ron.
- Nem, rosszabb! – huppant le a kanapéra.
- Mégis mit csinált? Elküldött büntetőmunkára? - fakadt ki Piton is.
- Nem mindössze gyerekpesztra lett belőlem, illetve belőletek is. - Az értetlen tekintetek láttán elmesélte az egész történetet és várta barátai döntését.
- Huh… ez súlyos haver! Már így is a fél iskolát korrepetálod, mi lesz így?! Most meg a kicsik is.
- Nekem mondod, Ron! Én voltam ott és szembe kellett néznem azokkal a kis szörnyetegekkel - pufogott Harry.
- Harry a végén még olyan leszel, mint én! - vigyorodott el gúnyosan Piton.
- Maga nem látta annak a kissrácnak a tekintetét, olyan elsöprő magabiztosságot láttam benne, mint még senkiben! Már nem is csodálom, hogy a Mardekárba került - vont vállat a fekete hajú. Piton némi büszkeséggel az arcán belekezdett a felosztásba.
- Van valami ötleted a beosztásokat illetően? Melyikőtök fog segíteni neki?
- Én Hermionera gondoltam és jöhet Malfoy is - vágta rá Harry.
- Vállaljuk, de még kéne két ember. Ki jön? - kérdezte Hermione. Alex és Eileen feltették a kezüket így a döntés meg is született.
- A DS edzések kedden és csütörtökön vannak délután 5-7-ig. A kicsiknek szerintem legyen hétfőn és szerdán ugyanekkor - javasolta Hermione. Az időpontokat megszavazták és folytatták az édes semmittevést.
A vacsora előtt még tudatták az igazgatónővel mire jutottak. Mikor már mindenki bent volt a nagyteremben, megszólalt Mc Galagony professzor.
- Egy kis figyelmet kérnék! Köszönöm… A mai délutánon az iskolavezetőség beleegyezésével újabb csoportot indítunk. Mint tudjátok, negyedikes évfolyamoktól felfelé jelentkezni lehetett Mr Potterhez DS edzésekre. Ez senkinek sem kötelező! A kisebbek fejükbe vették, hogy nekik is kellenek edzések, ezért elhatároztuk, hogy az első, másod és harmad évfolyamosak számára hétfőn és szerdán indítunk egy afféle DS előkészítő kurzust.
- Előre felhívnám a figyelmet, hogy ezzel Mr. Potter és segítői jogosultak lettek a jutalmazásra illetve a pontlevonásra, tehát az ő óráikon is maximális teljesítményt kell nyújtaniuk. Aki nem gondolja komolyan, az bele se kezdjen! Valamint Mr Potter azt is közölte velem, hogy aki nem tud haladni a csoporttal, azt ki kell raknia a foglalkozásról. – Ezt a kijelentést követően kisebb hangzavar támadt.
- Ugye megértik, hiszen neki most már az egész iskolát kell tanítania, így azt hiszem, megérdemel egy kisebb fizetést a munkájáért. - Harry tátott szájjal nézett az igazgatónőre, aki csak mosolygott felé.
- Valamint szerződést is kap, mint segédtanár. - Na itt lett vége a csöndnek mindenki éljenzett és ujjongott. Mikor Harry tudatáig eljutott a tény hogy immáron nem csak diák, hanem tanár is lett belőle kicsit megszédült. Később még átbeszélték a dolgokat a többiekkel majd nyugovóra tértek.
Hétfő reggel az egész iskola lázban égett, a kicsik izgatottan szaladgáltak és cseverésztek a folyosón. Lassan a délután öt óra is elérkezett. A gyerekeket már bent várták a szükség szobájában. Mikor mindenki ott volt, Hermione belekezdett.
- Sziasztok. Örülünk neki, hogy ilyen sokan vagytok. Remélem ez a létszám nem fog változni az elkövetkező hetek során. Először is le kell szögeznünk, hogy aki nem teljesíti a feladatokat, annak sajnos mennie, kell. Persze kaptok esélyt a javításra, de azért mindenki igyekezzen. Másodszor, aki biztos a dolgában, az írja alá ezt a pergament. Ez egy különleges bűbájjal van kezelve. A lényege, ha valamelyikőtök elárulja a többieket arról tudni fogunk.
- Az árulás alatt itt most a sötét oldal támogatását értjük! Ezt semmivel nem tudjátok átverni, hiszen ez egy afféle hűség eskü, ami a lelketekbe lát. Erről az igazgatónő is tud, úgyhogy ez az ő engedélyével készült.
- Aki most meggondolja magát nyugodtan, elmehet, nem lesz belőle semmi baja. Aki marad, azt megkérném, hogy fáradjon közelebb az asztalhoz és írja alá a pergament. - Miután Harry és Hermione befejezték mondandójukat a gyerekek, elkezdtek özönleni az asztal felé.
- Hé hé… rendezettebben, ha lehetne?! Egyes sor! Most! - kiáltotta el magát Malfoy majd boldogan szemlélte az eredményt mely szálegyenes vonalban sorakozó megszeppent kisgyerek tömege volt.
- Malfoy nem kell velük kiabálni - morogta oda Alex.
- Nyugi még az elején meg kell őket fogni, vagy maguk alá gyűrnek. - suttogta vissza Draco. Miután az aláírások megtörténtek elkezdődött az első óra.
- Akkor kezdjünk egy alapvédekezéssel. Ki tudja megmondani egy pajzsbűbáj nevét?
- Protego. - kiabálta be egy kislány.
- Nagyszerű akkor most ezt fogjuk gyakorolni. - lelkendezett Hermione, de mikor a kicsik zajszintje elért a Draconál megengedett felső határt, ismét kitört belőle a Pitonos mivolta.
- Csöndet! Mégis minek vagytok itt, ha még a védekezést se akarjátok megtanulni?! Ja, szép is lenne az élet, ha csak hátráltató és ártó átkokból állna. Igaz kicsit sok lenne a hulla, de biztos megszoknánk! Szóval az első óra anyaga a Protego bűbáj. Gyere Potter mutassuk meg nekik!
- Most küldök Malfoy felé egy ártást, ő pedig kivédi azt.
- Petrificus totalus!
- Protego! - Az ártás természetesen lepattant a pajzsról.
- Akkor mehet is a gyakorlás. - Voltak, akiknek könnyen ment, hiszen már tanulták, de a harmadévesek közt is előfordult, hogy valaki nem tudta rendesen végrehajtani a varázslatot. Ügyeletes tanáraink a párok közt mászkálva figyelték a munkát és javították a hibás vagy nem sikerülő mozdulatokat.
Az óra végére már mindenkinek egészen jól ment a varázslat végrehajtása, így elégedetten lódultak meg az ebédlő felé. Mikor beléptek, mindenki érdeklődve figyelte a kicsik áradozó beszámolóit. Piton fél füllel hallotta, hogy Draco sikeresen alakítja őt az edzésen. Erre kissé kihúzta magát, miközben kezdetét vette a vacsora .
|